1. Fejezet:Az algoritmusok hálójától a tudatos teremtésig: Ébredés a digitális korszakban

A 21. század küszöbén az emberiség egy láthatatlan, mégis mindenütt jelen lévő térbe költözött át. Az internet és a közösségi média ma már nem csupán eszköz a kezünkben, hanem egy kiterjesztett tudati mező, amely folyamatosan kölcsönhatásban áll biológiai és mentális rendszerünkkel. A tudatos élet követőiként felismerjük, hogy minden információ, amivel találkozunk, egyfajta „behangolás”: vagy segít emelni a mentális éberségünket, vagy szisztematikusan alacsonyabb, reakció alapú szinten tartja azt.

​A kérdés ma már nem az, hogy használjuk-e a technológiát, hanem az: ki irányítja a figyelmünket?

​Ahogy Dr. Barbara Studer neurobiológus figyelmeztet, a közösségi média algoritmusai által generált dopamin-túladagolás egyfajta „Popcorn Brain” állapotot hoz létre. Az idegpályáink – a neuroplaszticitás természetes folyamata révén – elkezdenek áthuzalozódni a rövid, felszínes ingerekre. Ez szétforgácsolja azt a mély fókuszt, amely a valódi önismerethez és a szupertudatos létezéshez elengedhetetlen lenne. Ebben a zaklatott állapotban könnyen elveszíthetjük a kapcsolatot a belső csenddel, ahol a saját, hiteles hangunk lakozik.

​Még ennél is mélyebbre mutat a kognitív tudományok szakértője, Dr. Hideto Tomabechi, aki a „kiber-homeosztázis” fogalmával világít rá a veszélyre: az algoritmusok nemcsak a szabadidőnket formálhatják át, hanem az önképünket is. Egyfajta digitális hipnózisba kerülhetünk, ahol a külső visszajelzések és mesterségesen generált igények határozzák meg, kik vagyunk. Ha nem vagyunk éberek, az algoritmus válik a „programozónkká”, felülírva saját, belső iránytűnket.

​Ebben a cikkben feltárjuk, hogyan vehetjük vissza az irányítást saját idegrendszerünk és mentális terünk felett a pszichokibernetika és a tudatos neuroplaszticitás eszközeivel. Célunk nem a digitális világtól való elzárkózás, hanem egy magasabb szintű éberség kialakítása: megtanulni úgy navigálni ebben a kiber-térben, hogy közben megőrizzük szuverén önmagunkat és belső békénket.